A kanta széles szájú, öblös, vízhordó és tároló cserépedény. A hasa lehet gömbölyű, vállas vagy lefelé elkeskenyülő, szája kerek, abban különbözik a vizeskorsótól, hogy a nagyobb kerek szájban nincs rostély. A kantátát tekintjük a korsó régebbi alakjának. A török hódoltság alatt kialakult csörgő vagy vizes korsó megkülönböztetésére a szélesebb szájú fedővel állátott víztároló edény neve kantakorsó lett.

A kanta eredetileg máz nélkül készült, lehetet vörös vagy fekete. Az 1800-as évek második felétől már máz és írókázott vagy vésett díszítés, esetleg ezeknek kombinációja is került az edényre. A nagy mennyiségben, fogyó edényeket a kantások és a korsósok készítették. Csak az egyedileg készült darabokon található évszám vagy felirat.
A kantakorsókat a fazekasok általában párosával készítették, hiszen mindkét kézben egy-egy kantával mentek a kutakra vízért a lányok az asszonyok. Innen ered a régi mondás addig jár a korsó a kútra, míg el nem törik.

A legtöbb korsót és kantát a nagy alföldi fazekasközpontokban, Hódmezővásárhelyen, Mezőtúron, Nádudvaron, Szentesen készítették.