A honlap létrejöttét támogatta az NKA
Sokarcú népkerámia
Válogatás a gyűjtemény gazdag kerámia anyagából
A fazekasság égetett agyagból készült használati tárgyak, elsősorban edények előállításával foglalkozó ősi mesterség. Az iparművészet egyik, legősibb válfaja. A középső kőkorszak, vége felé a mezőgazdaság kialakulásának kezdetével egyidejűleg jelenik meg a történelemben. A növénytermesztés és állattenyésztés elterjedésével az ételek és gabonák tárolására használták. A letelepült életforma pedig helyet biztosít a tároláshoz. Így született meg a fazekasság i. e. 8000 körül. Az új kőkorban a fazekasság elsősorban női mesterség volt, ebben az időben még az edénynek korong és kemence nélkül készültek.
A fazekasok alkotásai szinte mindenhol megtalálhatóak voltak a mezővárosi és falusi parasztság körében. A cserépedények végig kisérték az emberek életét. Nagyon vigyáztak az edényekre és nagybecsben tartották őket. Több generáción keresztül épen maradt egy-egy kerámia. Ennek is köszönhető, hogy ilyen gazdag a gyűjtemény kerámia anyaga. A nép gazdag érzelem világát is tükrözte a fazekasság. Az edények sajátos formája, funkciója alapján meglehetett állapítani, hogy honnan származtak és hogyan éltek az őket használó emberek. A fazekas mesterek az ország egészterületén olyan darabokat készítettek, hogy azok megfeleljenek a maguk és a vásárlók igényeinek is.
Az Orlai Petrics Soma Kulturális Központ Muzeális Gyűjteményben található értékes nagyszámú műtárgy anyag közül a kerámia gyűjtemény közel 700 darabos állományával a legnagyobb.
A gyűjteményben Olyan ritka darabok találhatóak, mint az 1841-es datálású Miska kancsó vagy az 1854 évi Túri lisztes bödön. A többségében használati kerámiák is nagyon változatos képet mutatnak és szinte minden edény típus megtalálható, gazdag formai variációkkal. Kiállításunk erre az értékes anyagra alapozva mutatja be a gyűjtemény legszebb darabjait az új látványtárban.
A gyűjtemény kerámianyakának nagy részét Hentz Lajos gyűjtötte szám szerint 465-öt. Ezen kívül 137 darabot a régi gyűjteményből került ki. A kilencvenes évektől közel kétszáz darab kerámiával gazdagodott a gyűjtemény. Így a gyűjteményben őrzött kerámia anyag a 700-darabot is meghaladja már.
A mezőberényi fazekasság rövid története
Mezőberényben nem alakult ki jelentős fazekasság a településen csak néhány fazekas tevékenykedett. A helyi igényeket ezért nem tudták kielégíteni így az edények nagy részét más területekről szerezte be a lakosság. Berényben rendszeresen rendeztek vásárokat ahova jelentős fazekas központok mesterei elhozták portékáikat. Elsősorban Hódmezővásárhelyről, Mezőtúrról, Gyuláról, de Békésről is került edény szép számmal. A békési fazekasok egészen az 1960- évek végéig árulták termékeiket.
Rimaszombatról tűzálló edények érkeztek nagyszámban. A Bihar megyei fazekas falvakból oláhkorsók és fehér-barna díszítésű tároló edények. A cserépedények elsősorban a háztartásban töltöttek be fontos szerepet. A régi konyha elképzelhetetlen volt a fazekasok által készített tálak tányérok butykosok vizeskorsók szilkék és fazekak, kuglófsütők laskaszedők-szűrők, köcsögök vászonfazekak pecsenyesütőtálak nélkül. Mivel Mezőberény nem volt jelentős fazekas központ így nem alakult ki jellegzetes „berényi” formai és díszítő hagyomány. A Berényben megtelepedet fazekasmesterek magukkal hozták a saját formai és mintakészletet, de igyekeztek a helyi igényeket is kielégíteni. Az egyik ismert Mezőberényi fazekas Kiss Péter Mezőkeresztesről származott 1900-as évek elején telepedett le Berényben. Hozta magával a keresztesi forma készletet, de alkalmazkodott a helyi igényekhez. Munkáiból a gyűjtemény is őriz néhány évszámos darabot. Említésre méltó Varga Imre neves mezőberényi fazekas mester akinek írókával festett vonalas díszein a kontúrozott felületek elütő színei adták edényei egyediségét.
A huszadik század második felében a fazekasok által készített edények helyét átvették a tömeggyártással készült utódaik. Néhány évtized alatt a népi kerámiák elvesztették eredeti funkciójukat, emlék és dísztárgyak lettek. Napjainkban a feléledő fazekas hagyományoknak köszönhetően újra van helyük a modern használati tárgyink mellett.
A kiállítás a Kubinyi Ágoston program keretében 2020-ban kiírt pályázat támogatásával valósult meg.
Csete Gyula
néprajzos muzeológus