A szilke kívül és belül mázas változatos díszítésű élelem tárolására használt cserépedény.

A keskenyfenekű fazékhoz hasonló forma. Ha ennél alacsonyabb és hasasabb, akkor gömbölyű szilke a neve, a Tiszántúlon terjed el. Általában függőleges állású füle van, amely a szájból indul. A nagyobb méretűnek lehet két füle is. Nagy mennyiségben készülő mázas edényt a tálas mester készítette.

Mérete alapján: a nagy szilke kétfülű, és 25 cm-nél magasabb; a szilke: 15–25 cm magas; a kis szilke: magassága 15 cm alatt marad. Űrméretük szerint négyemberes, háromemberes kétemberes az elnevezésük.

Az edény egyik változata a száját átívelő füles forma, a neve rötyke vagy füles rátó. A mezőn dolgozóknak vitték benne az ételt. Kantárba, kasornyába általában vászonszalagból készült hálóba téve használták. Ezen kívül szilvalekvárt tettek el benne télire. Napjainkban ezért többnyire lekváros szilkeként ismerik.