A kulacsok lapos ólommázas hordozható cserépedények. Sokkal ősibb formák a butellánál, már ókorban is használták. A díszes cserépkulacsok igen változatos alakú boros edények.

A kulacs egyik változata lapos, korong alakú: tulajdonképpen két tál összeragasztása révén nyert forma. Lapja lehet lapos, domborodó vagy homorú. Keskeny oldala lapított, fülekkel ellátott, ezekbe szíjat lehet fűzni. Szája kicsi, kerek, gyakran kupak is kerül rá. Hasonló formát ismerünk már magyar országról avar ásatási anyagból is.
Másik ismert változata a pereckulacs, amely körré formált tömlő. Oldalt szintén füllel ellátott. A közepén rozettával áttört kulacs a pereckulacs egy változata. A hordókulacs 3–10 kicsi, összeragasztott hordócskából áll, amelyeket csövekkel illesztenek egymásra és egymás mellé oly módon, hogy az építmény körvonalaiban háromszöget alkot. Ennek is van szája, lába és akasztója.

Mindegyik darabot egyedileg készítették, általában megrendelésre, és gyakran évszámmal, névvel látta el mestere.
Első fennmaradt példányai a 18–19. sz. fordulójáról származnak Nagyszalonta, 1790, Hódmezővásárhely, 1813.

A magyar boroskulacsokat többnyire lakodalmak és ünnepi alkalmakkor használták. A virágos motívumok mellé feliratok is a kerültek.