Miskakancsó

A Miska kancsó vagy huszár Miska ólommázas cserépkancsó emberfejű, süveges borosedény. A csákó alkotja az edény száját és a kiöntőjét, amelynek tetejét egy kerek nyílású lap fedi le. Egyetlen függőleges fülel készült. Az edény 19. sz. eleji katonát ábrázol csákóval a fején, öltözetén gazdag sujtással és gombokkal. Jellegzetes egyedi díszítése a hasán levő domborműves kígyó és a szintén domborműves sujtássor. Karcolt és festett minta is előfordul ugyanazon a darabon. Felirata rendszerint a füle található. Ez az edényforma a közép-tiszai és az alföldi műhelyek specialitása volt.

A legkorábbi ismert miskakancsó 1828-ból datált, de a készítés helye még nincs feltüntetve rajta. Az első ismert darab, amelyen a dátum mellett a készítés helyét is feltüntették 1833-ból való. Az ünnepekhez kapcsolódó különleges férfialakos boros edény az 1800-as évek közepén volt a legnépszerűbb és ekkor készültek a legszebb darabok is. A díszítmények elrendezése minden darabon más és más. Legművészibbek a csáti mesterek keze munkáját dicsérik.
A magyar fazekas központok közül Mezőcsáton, Tiszafüreden és Mezőtúron készítettek miskakancsót.