digitaliskeramia.hu

Az Orlai Petrics Soma Könyvtár, Muzeális Gyűjtemény és Művelődési Központ Muzeális gyűjteményében található Sokarcú népikerámia című kiállítás bemutatása a virtuális térben

Boroskancsó

A kancsó kívül és belül is mindig mázas cserépedény elsősorban bor tálalására használták. Az edények szája többnyire összenyomott, esetleg félig zárt vagy csőszerűen végződik. A teljesen összenyomott kiöntőjű edény neve orros kancsó; ha csak a kiöntője benyomott, az edény neve vizeskancsó. Az archaikusabb formát őrző edénynek kis talpa van, ilyenkor talpas kancsó a neve. A kancsónak a fülével átellenes oldalán van az eleje, ahova a fő díszítmény kerül. Akadnak kivételes esetek, amikor a fenti forma módosulhat: nem egy, hanem három kiöntője van, s nem egy, hanem 2–3 füllel látja el mestere; a nyaka nem sima, hanem sűrűn redőzött vagy éppen a szokásosnál jóval hosszabb.

A kancsó leggyakrabban egyszínű zöld, barna vagy sárga mázas, karcolt díszítésű, esetleg festett mintával. A nagykancsók legtöbbje domborműves. Évszám, felirat majdnem mindig szerepel rajtuk. Díszesebb vagy valamely szempontból az alapformától elütő darabjai kizárólag megrendelésre készültek. A legnagyobb méretű kancsó a céhkancsó, 30 cm-nél magasabb, többségük zöld mázas és domborműves díszítményű. A kancsó 15–30 cm magas; a kiskancsó 10–15 cm magas.
A kancsóforma országosan ismert és elterjedt, elnevezése azonban nem egységes a Dunántúlon, sok helyen korsónak nevezik, az Alföldön és Erdélyben azonban mindig kancsó a neve.

A Boros kancsók borkitöltésére alkalmas boros edények baráti és társasági események nélkülözhetetlen eszköze volt.

Zöld mázas „orros” boros ókancsó

Zöld mázas „orros” boros ókancsó

Zöld színű „orros” boroskancsó csorgatott barna mázzal

Zöld színű „orros” boroskancsó csorgatott barna mázzal

Kancsó - sötétbarna mázas alapon fehér petyegtetett virágdíszítéssel, „Bezgédi Ferencz” felirattal.

sötétbarna mázas kancsó

Kategória: